Huszadik fejezet

Az Árnyakadémia alvási periódusában minden növendék a szobájában tartózkodott, ahol meditációs gyakorlatait végezte, vagy a pihenését töltötte.

Jacen is magányosan ült az ágyán, és a sérüléseit vizsgálta. Megnedvesítette az egyik zokniját, majd letörölte vele a számtalan horzsolást, amelyeket az éles kövek és tőrök okoztak.

Az ikreknek rengeteg fájdalmat okozott az utolsó kiképzés, de Tamith Kai azt mondta, hogy a fájdalom erősíti a lelket. Minden apró fájdalom azonban nem az erő iránti fogékonyságukat növelte, hanem a gyűlöletüket.

Az ágyán ülve Jacen kétségbeesetten próbált szökési terveket kieszelni, mielőtt Brakiss ismét rátörne a Yavin 4-en működő jediakadémiára, hogy újabb növendékeket raboljon gonosz céljai számára.

A húga, Jaina bonyolult tervek kidolgozásáról volt híres. A lány tudta, hogyan működnek a dolgok, és hogyan állnak össze a részletek. Jacen viszont, aki szeretett a pillanatnak élni, elfogadni mindazt, amit a természet szépsége nyújt, irtózott a problémáktól, a komplikált helyzetektől.

A legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy Jaina és Lowie kiszabaduljon. Azután lehet gondolkodni a következő lépésen. Jacen tehát azon töprengett, hogyan tudná Jainát és Lowie-t kijuttatni a cellájukból, és akkor eszébe jutott a coruscakő.

Jacen majdnem felnevetett. Miért nem gondolt erre hamarabb? Lehúzta a csizmáját, és a kezébe vette a drágakövet: A coruscakő sima felülete kellemes tapintást adott. A csillogása pedig olyan érdekesnek tűnt, mintha a fény cirkulálna benne, amely nem tud kitörni a börtönéből.

Lando Calrissian szerint a coruscakőnél keményebb anyag nem létezik. A legkeményebb acélt is úgy vágja el, mint kés a vajat.

Jacen az ujjai közé fogta a drágakövet, és odament az ajtóhoz.

Amikor Tamith Kai és a birodalmi őrök elfoglalták a búvárállomást, egy egész hajórakományra való ipari minőségű corusca drágakővel rendelkeztek. De talán Jacen egyetlen köve is képes lesz átvágni egy vékony fémlemezt…

Ujjai végigfutottak az ajtón, és kitapogatták a zárszerkezetet. A fiú arra gondolt, bárcsak ő is rendelkezne, olyan műszaki ismeretekkel, mint a húga.

Abban biztos volt, hogy az ajtó lemezét nem tudja átvágni, ezért a kontrollpanellel próbálkozott. Ha sikerül eltávolítania a burkolatot, akkor hozzáfér az elektromos vezetékekhez, és kis szerencsével kinyithatja az ajtót. Persze fogalma sem volt a szerkezet működési elvéről, ezért az erőre hagyatkozva igyekezett letapogatni a részleteket.

Jacen meglepődve tapasztalta, hogy a coruscakő valóban annyira kemény, mint remélte.

Néhány perc alatt mély barázdát vájt a lemezbe.

Azután már erősebb mozdulatokkal kezdett dolgozni. A kezét több helyen felsértette, de fáradozása eredményét kielégítőnek találta. Az egyik részen már teljesen átvágta a lemezt. Izgalma fokozódott; nem törődött a fáradtsággal és a fájdalommal.

Végül az egyik oldalt végighasította, és a lemezt behajlította. A másik két oldallal már könnyebben boldogult, mert a hajlítgatásak következtében a lemez engedett.

Az utolsó hajlításkor a lemez eltört, és nagy koppanással a földre esett.

– A fene vigye el! – mondta Jacen. Szinte maga előtt látta, hogy a közeli hálófülkékben pihenő növendékek felébrednek, és rohamosztagosok rontanak a szobájába.

De odakintről nem hallatszott zaj. A növendékek békésen szenderegtek, és a folyosókon sem tartózkodhatott túl sok őr az éjszakai órákban.

Jacen tehát továbbra is biztonságban érezhette magát. Benézett a fal mélyedésébe, és kétségbeesetten látta a vezetékek és parányi alkatrészek bonyolult halmazát. Azon tűnődött, vajon mit tenne Jaina. De ezzel a szerkezettel neki kellett megbirkóznia. Módszeresen végignézte az alkatrészeket. A legtöbbjük egymással állt kapcsolatban, de akadtak olyanok is, amelyek kivezettek a falból.

Ezek feltehetően kompjúterterminálok vagy más kommunikációs központok felé futottak. Ezek között kellett lennie azoknak, amelyek az ajtó mechanikus szerkezetét vezérelték.

De mégis melyiket kell rövidre zárnia? Nem tehetett mást, sorra ki kellett próbálnia valamennyit.

Felsértett ujjaival Jacen megszakította az egyik áramkört, majd a felszabadult vezetéket egy másikhoz csatlakoztatta. Ügyelt arra, hogy mindig csak szigetelt vezetéket érintsen. Néhány szikra csapott ki, majd a szoba világítása pislákolni kezdett, de más nem történt. Akkor újabb vezetékkel próbálkozott, de nem változott semmi.

Jacen abban reménykedett, hogy valamelyik vezeték elvágásával nem indít be egy riasztórendszert. Nagyot sóhajtott. Reszkető kézzel tovább dolgozott. Körülbelül a negyedik próbálkozásra az ajtó nesztelenül félresiklott.

Jacen majdnem felnevetett örömében, azután kidugta a fejét, és végignézett az üres folyosón.

A tompa fényben mindenütt zárt ajtókat látott.

Az ajtó kontrollpanelje kívülről viszonylag egyszerűnek tűnt. Jacen úgy vélte, hogy nem fog gondot okozni Jaina és Lowie ajtajának kinyitása, ha már megtalálta a szobájukat.

De ez még könnyebbnek bizonyult, mint gondolta. Azt tudta, milyen irányban vitték Jacent és Lowie-t az őrök. Tehát elindult a folyosón, miközben nyitva hagyta az elméjét. A koncentrálásról elvonta a figyelmét, hogy folyton attól rettegett, mikor találja szemben magát egy rohamosztagossal.

De az Árnyakadémia lakói csendesen pihentek.

"Jaina! Jaina!" – próbálta gondolatban hívni a lányt.

Jacen lassan ment a folyosón, és minden ajtó előtt megállt hallgatózni. A keresés nem volt teljesen veszélytelen, hiszen a sötét növendékek is megérezhették hívó gondolatait, és akkor fellármázták volna az egész akadémiát.

A hetedik ajtónál megtalálta a lányt. Jaina felébredt álmából, és rendkívül izgatottan figyelt.

Tudta, hogy Jacen áll a folyosón. A fiú néhány másodpercig próbálkozott a kontrollpanel gombjaival, majd az ajtó kinyílt. Jaina a fivére nyakába ugrott.

– Éreztem, hogy eljössz!

– A corusca drágakő segítségével kivágtam a kontrollpanelt – magyarázta Jacen. – Emlékszel, amit a Yavinon halásztam ki, és a csizmámba tettem.

Jaina bólintott, mint aki pontosan tudta, mit csinált a fivére.

– Meg kell keresnünk és ki kell szabadítanunk Lowie-t is – mondta Jacen.

– Igen – helyeselt Jaina. – Azután megszökünk, és értesítjük Luke bácsit, mielőtt Brakiss újabb növendékeket rabol az akadémiáról.

Jacen aggodalmas pillantást vetett a húgára.

– Én kitaláltam, hogyan jussunk ki a szobáinkból, de abban bíztam, hogy a szökési terv többi részét te fogod megoldani.

Jaina úgy nézett a fivérére, mint aki megoldja valakinek a legsúlyosabb problémáját.

– Már mindent kiterveltem – mondta mosolyogva. – Indulhatunk!

Hamarosan megtalálták Lowie-t, aki kimondhatatlanul örült nekik, és Em Teedee-t, aki egy cseppet sem.

– Figyelmeztetnem kell benneteket, hogy riasztójelzést fogok leadni – tájékoztatta őket a droid.

– Felelősséggel tartozom a Birodalomnak…

Jaina a droid fotoszenzora elé tartotta kinyújtott mutatóujját.

– Ha meg mersz nyikkanni, kiszereljük a hangképző áramköreidet, és beledobunk az első szemétgyűjtőbe!

– Azt nem tehetitek! – nyögte panaszosan Em Teedee.

– Fogadunk? – kérdezte fenyegető hangon Jaina.

Lowbacca morgása megerősítette a droid gyanúját, hogy a fiatal jedi lovagok komolyan beszélnek.

– Jól van, jól van – mondta Em Teedee. – De a kötelességem elmulasztását csak kényszer hatására teszem, amiért tiltakozásomat fejezem ki. Hiszen a Birodalom a barátunk.

– Egyáltalán nem – jelentette ki Jaina. – Azt hiszem, teljes agymosást kell végrehajtanunk nálad, amint visszatértünk a Yavin 4-re.

– Jóságos ég! – siránkozott a droid.

Jaina végignézett az üres folyosón, majd néhány másodpercig átgondolta a teendőket.

– Nos, a tervem a következő – mondta a folyosó egyik kompjútertermináljára mutatva. – Lowie, be tudnál hatolni ennek a segítségével az Árnyakadémia központi irányításába? Hatástalanítani kéne az űrállomás álcázóberendezését, valamint le kéne zárni valamennyi ajtót, hogy senki se tudja elhagyni a szobáját.

Lowie lelkesen bólintott; nyilvánvalóan tetszett neki az ötlet.

– Lowbacca, te nem vagy képes erre – akadékoskodott Em Teedee, de Lowie rámordult.

– Ha sikerül eljutnunk a dokkba – folytatta Jaina –, azt hiszem, el tudok vezetni egy űrsiklót. Szimulátoron már rengeteget gyakoroltam, és emlékeztek rá, hogy a TIE-vadásszal is boldogultam volna, ha Qorl nem viszi el.

Lowie megtapogatta a kompjúterterminált hosszú, szőrös ujjaival, majd lehajolt, hogy jobban lássa a monitort, amelynek magasságát nem wookiee-méretekre tervezték. Majd behozta az Árnyakadémia dokkjának képét.

– Nagyszerű – mondta Jaina. – Éppen most érkezik egy újabb gép. Azt fogjuk elvinni, amint…

Lowie bezárt mindenkit a szobájába.

Lowbacca helyeslően morgott, miközben tovább nyomkodta a billentyűket. De hamarosan belátta, hogy a programokat biztonsági kódok védik, amelyeket nem ismertek. Lowie csalódottan felmordult.

– Na ugye! – jegyezte meg diadalmasan Em Teedee. – Mondtam, hogy nem tudod megoldani.

Lowie-t elkeserítette a kudarc, de Jaina szeme felcsillant.

– Igaza van – bólintott a lány. – De Em Teedee-t átprogramozták az Árnyakadémián. Miért nem csatlakoztatjuk rá a központi kompjúterre, és hagyjuk, hogy ő oldja meg a problémát?

Jaina leakasztotta a tolmácsdroidot Lowie övéről, és rácsatlakoztatta a panel megfelelő bemeneti nyílására.

– Ezt én nem tehetem – tiltakozott Em Teedee. – Képtelen lennék rá. Ezzel elárulnám a Birodalmat, és egy ilyen cselekedet méltatlan hozzám…

Lowie keményen megfenyegette, és a kis droid elnémult.

Jaina sietős mozdulatokkal kihúzott néhány vezetéket a droidból, és a megfelelő helyekre csatlakoztatta őket.

– Ó, milyen csodálatos érzés… – lelkesedett Em Teedee. – Számtalan új dolgot látok… Mintha az egész világ megnyílt volna előttem… Hihetetlen mennyiségű információ vár rám…

– A kódokat, Em Teedee! – figyelmeztette Jaina az önfejű droidot.

– Igen, persze, a kódok! – mondta Em Teedee. – De már említettem, hogy nem tehetem.

– Csak keresd meg őket!

– Rendben van, de ne hibáztassatok, ha az összes rohamosztagos azonnal a nyomotokba ered!

A monitoron egy pillanat alatt megjelent minden, amihez Lowie megpróbált hozzáférni. Jacen és Jaina megkönnyebbülten felsóhajtott, Lowie pedig elégedetten morgott, miközben szőrös ujjai a billentyűzeten dolgoztak.

Néhány másodperccel később kikapcsolt az Árnyakadémia álcázóberendezése. Majd rögtön azután valamennyi helyiség ajtaja bezárult, kivéve azokat, amelyeken át a szökevények eljuthattak a dokkba.

Ugyanabban a pillanatban bekapcsolt az űrállomás riasztóberendezése, és éles vijjogó hang töltötte be a helyiségeket.

Lowie visszahelyezte Em Teedee-t az övére.

– Én figyelmeztettelek benneteket – mondta a droid. – De ti nem hallgattatok rám, ugye?